Halk beszéd szűrődött be az ajtón keresztül.
Reggeli napnak sugarai, mint mindig fényesség áradt be a szobába. Álmosan a
hátára fordult és a plafont kezdte el bámulni. Szemeit megdörzsölve hallgatta a
kinti beszédet. Felismerte barátnője hangját és próbálta értelmezni a szavakat.
Valószínűleg telefonált valakivel, de percekkel később már az ajtó kezdett el
nyikorogni. Stella rögtön tekintetét a hang irányába vezette és kíváncsian
pislogott az éppen érkező Freya-ra.
- Jó reggelt Csipkerózsika! Csomagja érkezett!
- Emelte fel a kezében lévő dobozt. Meglepődötten könyökölt fel az ágyon és
követte barátnője minden egyes mozdulatát. Érdekelte, hogy mit is rejt a doboz,
de valahogy a feladója fontosabb volt. Elképzelése sem volt, hogy milyen
alkalom van, ami miatt csomagot kapott. Freya az ágyra letéve a dobozt ült le
Stell mellé és együtt kezdték el méregetni. - Szerinted mi lehet benne? -
Érdeklődött a szőkeség.
- Fogalmam sincs, de jobban érdekel, hogy
honnan és kitől érkezett. - Túrt bele hajába miközben egyre csak a dobozzal
kezdett szemezni. Minden áron ki akarta deríteni, de volt benne egy amolyan félelem
is, ami miatt inkább elkerülné a kinyitását.
- Nem akarod kibontani? - Freya ezer wattos
mosollyal vigyorgott barátnőjére. Izgatott volt, hogy mit is rejt a csomag.
Cseppet sem érdekelte, hogy nem ő kapta, de izgatottan lesett minden
mozdulatot.
- Figyelj, még nem, de nélküled nem fogom. -
Kacsintott a szőkeségre, aki durcásan felállt az ágyról és távozott. -
Szeretlek! - Kiabálta utána, hiszen tudta nagyon jól, hogy csak szórakozik.
- Én is! - Jött a válasz valahonnan a
távolból. Stell elmosolyodva gondolta, hogy most milyen fejet vághatott kedves
barátnője miközben ezt mondhatta. Nem lustálkodott tovább, kipattanva az ágyból
lassú lépésekkel közeledett bőröndjéhez. Kiválasztotta a mai napra megfelelő
öltözékét és a fürdő felé vette az irányt. Megmosakodott, minimális sminkkel
takarta el arcát majd pedig ruhájába belebújva lépett a tükör elé. Feltűnően
megváltozott. Vékonyabbnak tűnik, hiszen az elmúlt napokban, eléggé szenvedett.
Érzelmileg a padlón volt, ha Ashton nincs mellette, akkor sosem lép túl a
történteken. Mára már elfelejtette, de megbocsátani még nem tudott teljesen.
Haragudott Luke-ra, de a zaklatásaival még inkább összezavarodik.
Mély levegőt véve, majd azt kifújva nézett
ismét végig önmagán. Egy mosolyt erőltetve magára lépett ki a fürdőből vissza a
szobájába. Becsukva maga után az ajtót körbepillantott és kissé megdöbbent. Nem
mindig volt akkor rendetlenség a szobájába, mint most. Akármennyire is
ellenkezett ellene, erőt kell venni magán. Kedv nélkül állt neki összepakolni.
Az asztalán a papírokat kezdte el összerendezni majd pedig a helyükre rakni, a
vásárolt ruhákat szatyrostól beletette bőröndjébe. Az ágyára pillantva ismét
csak a dobozzal szemezett. Közelebb lépett, de félre téve először az ágyat
kezdte el összerendezni. Miután szépen letakarta és a díszpárnák is a helyükre
kerültek, a csomaggal a kezében ült le és kezdte el tanulmányozni. A mostani
címe és a saját neve szerepelt rajta. Semmi mást nem tudott meg. Lehunyta
szemeit és lenyugodott. Lassan kezdte el kibontani. A szíve ezerrel vert,
hiszen elképzelése sem volt, hogy mi lehetett benne, de amikor már nyitott ki
elmosolyodott. Rengeteg szál vörös rózsa volt gondosan a dobozban elhelyezve
egy aprócska cetlivel.
„Kedves Írónő!
Kérem,
fogadja tőlem sok szeretettel ezt a kis apróságot, mellyel csak rajongásomat
szeretném kifejezni. Felnézek magára és nap, mint nap újra és újra elolvasom
kedvenc részeimet!
A legnagyobb rajongója,
L.”
A lány elmosolyodva emlékezett vissza, mikor
ez a kedves illető, akivel azon az estén futott össze és még az éjszakát is a
hotelszobájában töltötte. Még a mai napig nem tudta, hogy ki lehet az a férfi,
de azok a ragyogó kék szemek mély nyomot hagytak benne. Kirázta a hideg, ha
visszagondolt minden egyes pillanatra. A dobozban lévő virágokat kezdte el
nézegetni, de egy aprócska dobozkán megakadt a tekintete. Kíváncsi lett, hogy
ez a kedves rajongója miért árasztja el ilyen gyönyörűségekkel. Mindig is
utálta, ha ajándékot kapott, hiszen csak rá költötték a pénzüket. Sosem
szerette, de most képtelen volt gondolkodni. A kis dobozkát kivette a rózsák
alól majd pedig óvatosan kinyitotta. Amit tartalmazott az valami káprázatosan
gyönyörű volt. Még senkitől nem kapott ilyen szépet. Egyszerű lány melyhez két
darab medál járt. Egy „L” betű és egy hangjegy. Fogalma sem volt, hogy mi a
célja ezzel, de újabb levéllel találkozott. A borítékot kicsomagolva vette ki a
papírt és kezdte el olvasni.
„Drága Stella!
Tudom, nagyon furcsa, hogy most miért is
kezdem így? Az a bizonyos „L” nevezetű rajongód nagyon jól rejtegette kilétét.
Igaz, Londonban is egyszer összefutottunk, de nem ismertél fel a kocsiban sem. A
múltban is találkoztunk már, de akkor is csak megbántottalak. Mindenért
bocsánatot kérek. Nem szándékoztalak sem megbántani, sem pedig az életedet
tönkre tenni.
Visszatérve kilétemre először akkor láttál,
amikor éppenséggel Sydney-be tartó gépedre vártál barátnőddel és szüleiddel. Én voltam az a szőke srác, aki három szintén
ismert emberrel lépett oda hozzád. Rögtön megismertelek, de megmukkanni sem
tudtam. Helyettem megtették a srácok. Aztán másodszorra már szülővárosodban
futottunk össze megint és kapcsolatunk akkor kezdett el szorosabb lenni. Minden
egyes veled töltött pillanatra emlékszem. Te voltál az a lány, akiért érdemes
volt minden reggel korán felkelni. Az első csók, az első randi és még
sorolhatnám a szebbnél szebb pillanatainkat, amik rettenetesen hiányoznak.
Most lennénk együtt kerek 2 hónapja és ezt a
kis apróságot szántam neked ajándékba. Nagyon szeretném, ha elfogadnád, bár tudom,
hogy még mindig haragszol. A tegnapiért is bocsánatot kérek, nem szerettelek volna
felzaklatni a hívásommal. Abban bíztam, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat.
Borzalmasan fáj, hogy nem vagy mellettem, hanem kilométerekkel távolabb. A
hiányod egyszerűen szétszaggat. Bármennyire is szeretnéd, hogy maradjunk csak
barátok, én sosem fogom tudni ezt a távolságot tartani. Mindig szeretni foglak!
Csókol,
Luke”
Szóhoz sem jutott. Fény derült a bizonyos
titkos rajongójára. Nem tudta elhinni, hogy mindvégig Luke volt az. Fogalma sem
volt, hogyan is dolgozza ezt fel, de a múltban történt dolgok annál inkább
zavarták. Azon az estén szeretett bele és a mai napig képtelen volt
elfelejteni, de most, hogy már tudja ki az illető, még inkább csak zavaros a
helyzet. Fogalma sem volt, hogy most mi is lenne a helyes. Megbocsásson, vagy
örökre hagyja el. Ez volt a legnagyobb problémája a jelen pillanatban. Nehéz
döntés állt előtte.
*
Az egész délelőttöt szobájában töltötte
Stella. Figyelmét, gondolatait igyekezett elterelni arról a csomagról. Még Freya-t sem vette észre, ahogyan beront a szobába. Az ágyán feküdve bámulta a
plafont. A gépén kezdett ismét csak böngészni, de minden hír csak a srácokról
szólt. Újabb blog bejegyzést szeretett volna írni, de képtelen volt rá.
Összezavarodott.
- Stella! Valami baj van, hogy alig akarsz
beszélgetni? Ki sem mozdulsz innen. Ez így nem jó. – Próbált vele kommunikálni Freya,
de Stell olyan volt, mint egy lemerült játék. Rezzenéstelen arccal bámult ki az
ablakon. Csak pislogással jelezte még életben van. – Stell! Szólalj már meg,
kérlek!
- Olvasd el a levelet. – Ennyit ejtett ki alig
hallhatóan. A szőkeség az ágyon lévő dobozra pillantott és a két levélre. Az
ágyra ülve kezdte el olvasni, eközben pedig végiggondolni, hogy mi is a baj.
Amikor már a második levélnél járt, tudta, hogy barátnője össze van zavarodva.
- Figyelj! Ne gondolkozz ezen a levélen. Nincs
értelme, hogy most tönkre tegyed ezzel a csodás kiruccanásodat. A te vágyad
volt LA és most itt vagyunk! Szóval van 2 perced, hogy összeszedd magad, mert
film maratón lesz! – és ezzel a szöveggel távozott is a szobából. Stella mély
levegőt vett, felállt helyéről, megigazította öltözékét és barátnője után
sietett. A nappaliban helyet foglaltak és kezdetét vette a kikapcsolódás.
Estefelé, mikor már talán a negyedik filmnél járhattak
egyszer csak megcsörrent a telefon. Stell figyelmes lesz a csengőhangra, hiszen
az övé csörög. Szobájába rohanva kapja fel és nézi meg a kijelzőt. Az orvosa
az!
- Jó estét Doktor Úr! – Illedelmesen felvette,
de el is hallgatott, várta a hívás okát.
- Jobbat! Akadt egy kis, de lehet, hogy nagy
probléma… - Sóhajtott fel az orvos. Stella megijedt, biztosan történt valakivel
valami.
- Mi történt? – Aggódóan tette fel kérdését.
- Azonnal be kell jönnie! Az utóbbi
vizsgálatokat jobban szemügyre vettem és találtam valamit, ami nem igazán jó,
de ez nem telefon téma…
- Hogy mi?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése